Nelson Mandela 1918-ban született Qunuban, Dél-Afrika Transkei nevű tartományában. Édesapja a xhosza népcsoport thembu törzsének volt az egyik vezetője. Mandela az apartheid diszkriminatív törvényei és kiközösítése ellenére európai szellemű neveltetésben részesült. 1938-ban beiratkozott a feketék számára létesített Fort Harei egyetemre, két év múlva azonban a fajgyűlölő rezsim elleni diáktüntetéseken való részvétel miatt kizárták. Az egyetemről való eltávolítása után Johannesburgba költözött, ahol megismerkedett Walter Sisuluval, az 1912-ben alapított Afrikai Nemzeti Kongresszus (African National Congress, ANC) későbbi főtitkárával. Új barátja segített Mandelának bekerülni a Witwatersrand-i Egyetemre, ahol befejezhette kényszerből félbeszakított jogi tanulmányait. Az Alexandria nevű fekete negyedben letelepedve, a fehér kolóniától teljesen elszigetelve, Mandela mindennap szembesült a radikális faji elkülönítés embertelenségével. A rasszista megkülönböztetés, az őslakosság gettókba kényszerítése ellen tiltakozva, 1944-ben belépett a feketék jogaiért küzdő ANC-be. Három év múlva megválasztották a mozgalom ifjúsági szövetségének titkárává. Tömegtüntetéseket szervezett, mozgósító beszédeket tartott, röplapokat írt, a fekete lakosságot passzív ellenállás tanúsítására ösztönözte.

A mozgalmon belül nyújtott aktív teljesítménye elismeréseképpen 1952-ben kinevezték az ANC elnökhelyettesévé. Még ugyanabban az évben súlyos zavargások robbantak ki, miután a rendőrség szétvert egy ünnepi felvonulást. A fekete lakosság közében végzett szervezkedési kampányt kegyetlenül leverték, az ANC számos vezetőjét, köztük Mandelát letartóztatták. Később többségük, kiterjedt tiltó rendszabályok mellett, melyek következtében nem vehettek részt gyűléseken, nem mehettek be bizonyos épületekbe, például a törvényszékekre, feltételesen szabadlábra került. Mandela is hivatalosan hatósági megfigyelés alá került, írásainak közreadását megtiltották, közéleti tevékenységének korlátokat szabtak.

1955-ben az ANC tiltakozásképpen elfogadott egy chartát, mely az őslakosság egységbe tömörítését, eredményes fellépését tűzte ki céljául. Az apartheid hatalom az agresszió, az elnyomás fokozásával válaszolt: letartóztatták a mozgalom 156 tagját, az elégedetlenség mélyülése nyomán azonban újabb megszorításokkal később ismét kiengedték őket. Szabadulása után Mandela időlegesen emigrált, körbeutazta Afrikát, támogatókat gyűjtött a nemzetközi nyomás útján történő felszabadulás sikeréhez. Dél-Afrikába való 1964-es hazatérésekor újra letartóztatták, ezúttal már életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1990-ben, a hatalmi változások, az apartheid elkerülhetetlen bukásakor szabadult.

1994-ben, az ország történetének első demokratikus szavazásán, megválasztották Dél-Afrika elnökévé. Ötéves hivatali idő után, 1999 júniusában lemondott tisztségéről.