Szidamók
Az szidamók egy népcsoport Északkelet-Afrikában, Etiópia ötödik legnépesebb nemzetisége. Számuk kb. 3 millió, ebből 2,9 millió Etiópia Déli nemzetek, nemzetiségek és népek szövetségi államában, annak is főleg Szidamo zónájában él.
Az Etióp-magasföld déli részén élő szidamók sokáig megőrizték függetlenségüket s saját kultúrájukat, vallásukat. Államszervezetük legkésőbb a 9. századra épült ki és a szidamo királyságok laza szövetségén alapult. A nyelvnek nem volt saját írása, így a szidamók történetéről nagyon kevés forrás maradt fent. A területet az 1880-as években hódította meg az Etiópiát egyesítő II. Menelik császár. Az 1995-ös közigazgatási reform megszüntette a korábbi Szidamo tartományt és azt a Déli nemzetek, nemzetiségek és népek szövetségi állam keretébe helyezte. Jelenleg a szidamók helyi autonómia vagy a korábbi tartományi önállósg visszaállítására törekednek, mert ettől várják oktatási-egészségügyi helyzetük javulását.
A szidamók egészen az 1960-as évekig döntően hagyományos vallásukat követték. Ekkor a népesség legnagyobb részét főleg protestáns misszionáriusok megtérítették. Az 1994-es népszámlálás adatai szerint a protestánsok aránya 66,8%, míg a törzsi vallásokat 14,9% követi. A többi szidamó az iszlám (7,7%) vagy a római katolikus egyházhíve (4,6%), mindössze 2,3% tartozik az Etióp Ortodox Egyházhoz.
Napjainkban a szidamók 95%-a még mindig a mezőgazdaságban dolgozik. Fő élelmiszernövényük az abesszín vadbanán (Enset ventricosum), melynek banánhoz hasonló termése ehetetlen, ám gyökere ehető. Legfontosabb tenyésztett állatuk a szarvasmarha. A fő bevételt azonban a kávétermesztés jelenti. a kávé alacsony világpiaci ára a szidamók számára is komoly jövedelemkiesést, esetenként éhinséget okoz.
|