Genetikai elemzés azt mutatja, hogy az egyiptomi sakál, melyről korábban úgy hitték, az aranysakál alfaja, valójában a szürke farkas rokona.

A felfedezés azt mutatja, hogy a szürke farkas mintegy 3 millió évvel azelőtt érte el Afrikát, mielőtt elkezdett volna szétterjedni az északi féltekén. Az egyiptomi farkas (Canis aureus lupaster) a holarktikus (északi féltekei) szürke farkas, az indiai farkas és a himalájai farkas rokona. A tanulmány a PLoS One folyóiratban jelent meg.   

David Macdonald professzor, a vizsgálat vezető szerzője szerint „Afrikában a farkas nemcsak környezetvédelmi szempontból fontos hír, hanem lenyűgöző biológiai kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, az új afrikai farkasfaj hogyan fejlődött ki, és él nemcsak az igazi aranysakálok, hanem a tünékenyen ritka etiópiai farkas mellett, mely teljesen eltérő faj, mellyel az új felfedezést nem is szabad összekeverni.”

A kutatók szerint az újra elkeresztelt „afrikai farkas” az egyetlen szürkefarkas-faj Afriában. Emellett felhívták a figyelmet a faj természetvédelmi státuszának azonnal kiértékelésére is. Hosszú ideje vita folyik arról, hogy az állat sakál vagy farkas. A XIX. században, Thomas Huxley biológus azt állította, hogy a faj gyanúsan a szürke farkashoz (Canis lupus) hasonlít. A XX. században, más biológusok hasonló kijelentéseket tettek, miután megvizsgálták a fajtól származó koponyákat. Azonban a taxonómiai osztályozás változatlan maradt.  

A norvég, etióp és brit kutatók megmagyarázták, miért fókuszáltak a fajra. "Közép-Etiópiában az etióp farkassal végzett terepvizsgálata során észleltük, hogy néhány aranysakál megjelenésében némileg különbözik a másutt élőktől” – írják. Hozzátették, az állatok „nagyobbak, karcsúbbak voltak és néha fehérebb színekkel rendelkeztek.” Mindez, és egy 2004-ben Eritreában készített fotó, amely egy „farkasszerű állatot”, mutatott - melyet egyiptomi sakálnak véltek - arra ösztönözte őket, hogy megvizsgálják a régió hegyvidéki aranysakáljait és szekvenálják DNS-üket.  

Claudio Sillero, a vizsgálat társszerzője elmondta, „igen lenyűgöző” volt kideríteni, hogy amiről azt hitték, egy relatíve közönséges faj tagja, valójában egy olyan állat, mely egy sokkal egyedülállóbb csoporthoz tartozik. "A norvég kollegák által végzett genetikai vizsgálatból kiderült, hogy az eredmények nagyon erős hasonlóságot mutattak a szürke farkas más alfajaival. Ezért nagyon bízunk benne, hogy eltérő csoportot vizsgálunk.” Sillero elmagyarázta, mi lesz a következő lépés ahhoz, hogy a fajt formálisan is új osztályba sorolják. "Hagyományos módon, formális morfológiai leírást kell csinálni egy mintaállatról. Azonban arra is van lehetőség, hogy a fajt kizárólag a genetikai anyag alapján írhatjuk le."

Mostanáig a szürke farkas életteréről úgy hitték, a Sínai-félszigetig nyúlik, ám az afrikai főkontinensre már nem. Azt feltételezték, hogy a legközelebbi élő rokon a kontinensen a veszélyeztetett etióp farkas (Canis simensis), mely csak az etióp hegyvidéken él. Sillero elmondta, a kutatócsapat két hegyvidéki élőhelyen talált bizonyítékokat a fajra, mely a Canis aureus lupaster ismert tartományát legalább 2500 kilométerrel nyújtja meg délkelet felé.

A kutató nemrég érdekes képet kapott Szenegál északi részéből. „A fotón egy farkas látszik, ez nem kétséges, ám korábban soha nem beszéltünk Szenegálban élő farkasokról. Ráadásul az állat sujtásos sakálok csoportjával mutatkozik. Ez azt mutatja, hogy van némi komplexitás, nemcsak megoszlásban, hanem a szociális életben is.”