A joruba vallás a főleg Nigériában és Beninben élő joruba nép hitvilága. A vallás különböző változatai elterjedtek Amerikában is a rabszolgának odahurcolt afrikaiaknak köszönhetően (például az anago, oyotunji, lukumi, santería, candomblé), ezek a változatok közül többre a kereszténység is hatással volt. Bár híveinek pontos száma ismeretlen, a joruba vallás a legnagyobb afrikai eredetű vallás. Része az itannak, mely a történetekkel, dalokkal, hagyományokkal együtt a joruba kultúra egészét jelenti. A joruba vallás lényege, hogy minden embernek megvan a sorsa (ayanmo), mégpedig az, hogy lélekben eggyé váljon Olódùmarèval (vagy Olòrúnnal, az isteni teremtővel, minden erő forrásával). Ayéban, azaz a fizikai világban mindenki efelé a sors felé törekszik gondolataival és tetteivel. Hogy elérjék az Òrún-Rérét (azok spirituális világát, akik jó dolgokat cselekednek), az ember lelki tudatát (Orí-Inu) fel kell emelni, hogy eggyé váljon az ember spirituális valójával, egyéniségével (Iponri). Aki megakad a fejlődésben, az az elhagyottak spirituális világába kerül (Òrún-Apadi). Hisznek a reinkarnációban, a lét folyamatos vándorlás élet és halál a fizikai és a lelki világ között, míg a lélek fejlődik. Az Orí-Inut az iwapẹlẹ (kiegyensúlyozott kultúra), meditáció és őszinte istenimádat erősíti. Támogatásért lehet imádkozni az ősökhöz, aki pedig irányítani akarja sorsát, áldozatokat mutathat be és a jövőjét is megjósoltathatja magának.

A mojo (ejtsd: [ˈməʊˌdʒəʊ] vagy [ˈmoʊˌdʒoʊ]) egy kis, általában ruha alatt hordott zacskó a hudu mágiában; egyfajta varázseszköz, gyakran vörös gyapjúból, szája fonállal bekötve. A szó az afro-amerikai (néger) folklórból származik, a hudu hit egy eleme. A mojo tartalma lehet különböző, hívei által mágikusnak tartott ásványok, növények, állati testrészek, porok, levágott haj és körmök, imákat leíró papírszeletek és hasonlók. Néha egy érem, vagy dobókocka, esetleg mágnes, vagy magnetikus érc. A mojók viselőjüket megvédik a gonosztól, szerelmet és jószerencsét hoznak, üzleti sikereket, stb. A zsákocska megkötése fontos eleme a varázslatnak, ez rögzíti és tartja meg a szellemet, aminek a segítségét keresik. Ezért, ha a mojo rosszul készült, az ereje elillan, mint a parfüm. A hudu afrikai gyökerű népi varázslat, a Nyugat- és Közép Afrikából (Kongó, Angola, Togo, Nigéria stb) elhurcolt rabszolgákkal került Amerikába. Már a 19. századtól elterjedten ismerik, s akár napjainkban is találkozhatunk vele. A hudu és a vudu fogalmát gyakran keverik, de közel sem fedik le egymást, bár egy kultúrkörhöz tartoznak. A vudu egy vallás, ami az USA-ban bejegyzett státuszt élvez, míg a hudu a népfolklór része.
 

A Nyami Nyami – más néven Zambézi Folyóisten vagy Zambézi Kígyószellem – egyike a tonga törzs legfontosabb isteneinek. A Nyami Nyami hitük szerint megvédi a törzs tagjait és táplálékot ad nekik a nehéz időkben. A Folyóisten általában férfiként van ábrázolva. A Nyami Nyamit kígyótesttel és halfejjel, örvényként, vagy folyami sárkányként képzelik el, és a Zambézi völgyének illetve magának a folyónak az isteneként tekintenek rá. A Nyami Nyamit rendszeren kígyószerű teremtményként ábrázolják, és megtalálható ékszereken mint medál – általában fából, kőből, csontból, alkalmanként elefántcsontból, ezüstből vagy aranyból kivésve, és használják divatkiegésztőként illetve szerencsehozóként egyaránt, hasonlóan a Szent Kristóf-medál viseléséhez. A körülményesen kivésett, hagyományos sétapálcák, amik a Nyami Nyamit és annak kapcsolatát ábrázolják a völgy lakóival, kedveltek voltak a Zimbabwébe látogató turisták körében és történelmi ajándékok voltak a tekintélyes látogatóknak. A törzs úgy hiszi, a Kariba-gát mélyen megsértette a Nyami Nyamit, mert az elválasztja őt a feleségétől. A rendszeres áradást és a sok halálesetet a gát építése alatt az ő haragjának tulajdonították. Miután a gát kész lett, a törzs hite szerint a Nyami Nyami visszavonult az emberek világából.