Kongói Demokratikus Köztársaság
Északon a Közép-afrikai Köztársaság és Szudán, keleten Uganda, Ruanda, Burundi és Tanzánia, délen Zambia és Angola, nyugaton pedig a Kongói Köztársaság határolja. Az ország 40 km hosszú tengerparttal rendelkezik a Kongó folyó torkolatánál. Az egykori Belga Kongó megszűnése után függetlenné vált ország a Kongó-Kinshasa nevet vette fel, majd 1971-től Zaire néven létezett. 1997-ben a neve a jelenleg is használatosra változott.
Egyenlítő menti helyzete miatt az éghajlat az ország legnagyobb részén nedves trópusi. Az éves csapadékmennyiség a legtöbb helyen meghaladja a 2000 mm-t.
A központi medence és az atlanti partvidék természetes növénytakarója a trópusi esőerdő. A déli és délkeleti vidékeket szavanna fedi. Északon a magas füvű legelők vidéke eléri a Kongó folyót.
Főváros: Kinshasa
Államforma: elnöki köztársaság
Hivatalos nyelv: francia
Függetlenség: (Belgiumtól): 1960. június 30.
A lakosság 12 fő etnikai csoportból áll, melyeken belül 240 kisebb csoportot különböztetünk meg. A legnagyobb népcsoportok: bakongo, mongo, baluba, lunda. Ezek bantu törzsek. A lakosság 80%-át alkotják. A szudáni népcsoport alkotja a lakosság 18%-át, a fennmaradó 2% pedig nilóta. A lakosság 42%-a katolikus, 25%-a protestáns. Muzulmán a lakosság 3%-a és 120 ezer zsidó is él itt. A lakosság 5%-a törzsi vallású. Az ország hivatalos nyelve a francia. Franciaország után itt beszélnek a világon legtöbben franciául. A lakosság még 200 különböző nyelven beszél egymás közt: lingala (50%), kikongo (30%), szuahéli (10%), chokwe, kituba, stb.
Az életszínvonal nagyon alacsony, ezt igazolja az is, hogy a Világbank még 1994-ben fizetésképtelenné nyilvánította az országot. A Katanga és Kasai régiókban találhatóak a világ legnagyobb iparigyémánt-bányái, de a legértékesebb exportcikke a réz. Jelentős urán, arany, ezüst és cink bányászat is folyik az országban.
|