|
Hoszni (Muhammad) Mubarak
Egyiptomban, Kafr-El Meselhaban született 1928. május 4-én. A középiskola elvégzése után beiratkozott az Egyiptomi Katonai Akadémiára, ahol BA diplomát szerzett hadtudományból 1949-ben. Egy évvel később a Légierő Akadémiára ment, ahol repüléstudományból szerzett fokozatot, majd a pilótaképesítést is abszolválta. Az elkövetkező években a ranglétra egyre magasabb fokára került, majd 1964-ben a Szovjetunióba delegált egyiptomi katonai delegáció vezetőjévé nevezték ki. A hatnapos háborút (1967) követően Mubarak 1972-ig a Légierő Akadémia elnökének tisztét töltötte be, valamint az Egyiptomi Légierő főparancsnokságának vezetőjévé jelölték. 1972-ben a légierő parancsnoka, valamint a háborúért felelős miniszter-helyettes lett, majd a Yom Kippur-i háború után, 1973 októberében légimarshallnak nevezték ki. Két évvel később Anvar Szadat államfő mellett elnökhelyettessé választották.
1978-tól a tulajdonképpeni hatalmat gyakorló Nemzeti Demokrata Párt másodtitkári posztját töltötte be. A Szadat ellen elkövetett halálos merénylet után, 1981-ben Egyiptom elnökévé nevezték ki. A későbbiek során összesen négyszer, 1987-ben, 1993-ban, 1999-ben és 2005-ben választották újra. Az egyre növekvő belső feszültségek, valamint a nemzetközi nyomás hatására utóbbi szavazás alkalmakor már hajlandó volt bizonyos reformok előzetes elfogadására, melyek lehetővé tették a többjelöltes, közvetlen elnökválasztás megtartását.
Az arab világon belüli vezető szerepét, az Izraellel ápolt jó kapcsolatok miatt, csak a nyolcvanas évek végére tudta újból megerősíteni. A gazdaság terén Egyiptom a kilencvenes évek elején ugyan bíztató eredményeket ért el, újabb pénzeket a kormány azonban mégsem tudott az életszínvonal emelésre fordítani. Ebben az időszakban Mubarak népszerűsége drámai mértékben esett, főként azután, hogy a fiával kapcsolatos privatizációs visszaélések nyilvánosságra kerültek. 2004 júliusában elfogadta Atef Ebeid miniszterelnök és egész kabinetje lemondását, helyére Ahmed Nazift jelölte. Ellenezte a 2003-ban Irak ellen indított háborút, elsősorban az izraeli-palesztin konfliktus megoldásában jelölve meg az általános közel-keleti konfliktusból kifelé vezető utat. Utóbbi válságban saját maga és kormánya tanácsadóként vállalt szerepet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
