A nílusi víziló egy nagyméretű, Afrikában élő, növényevő emlősfaj. Egyike a két élő és három vagy négy valaha létező vízilófélének (Hippopotamidae). Nevük ellenére nem a lovak a legközelebbi rokonaik. Nem is a sertésfélék, amire utalhatna a bikák röfögésre emlékeztető hangja is, bár sokáig ez az álláspont tartotta magát a tudósok között. Meglepő módon ugyanis a cetek (Cetacea) a legközelebbi rokonaik, ezt a DNS-ek összehasonlításával sikerült alátámasztani. (A legújabb genetikai alapú rendszertan a párosujjú patásokat és a ceteket a Cetartiodactyla nevű új rendbe sorolja, ami azonban még nem terjedt el eléggé, ezért a ceteket továbbra is a hagyományos Cetacea rendben tárgyaljuk.) Még meglepőbb azonban, hogy Ernst Haeckel 1866-ban kiadott törzsfája a vízilovakat a cetek közeli rokonaiként ábrázolja. Máig sem tudni, Häeckel hogyan jutott erre a (helyes) következtetésre.

Magyarországon négy állatkertben él nílusi víziló: A Budapesti Állatkertben két tehén él, Tücsök és Jusztina, anya és lánya. A Debreceni Állatkert ben egy pár (Szigfrid és Linda) él, mindkettőjük budapesti származású. A Pécsi Állatkertben szintén egy pár él, a debreceni születésű, ivartalanított bika, Bálint és 2007-ben érkezett párja, Ágnes. Az Abonyi Magánállatkertben jelenleg egy bikaborjú látható. Buborék 2008-ban született Pécsett, Bálint és Ágnes első – és egyetlen – közös borjaként és 2008 decemberében került Abonyba.

Nappal tipikusan alszanak, éjszaka aktívak, ekkor keresik táplálékukat. Szinte kizárólag növényeket esznek, de újabb kutatások szerint olykor állati eredetű táplálék is kerül a többrekeszes gyomrukba. Aszály idején képesek akár 50 km-t is megtenni naponta, hogy táplálékot keressenek. Átlagosan 50 kg-ot esznek naponta.

A sekély vizeket kedvelik, és bár úgy tűnik, hogy úsznak, többnyire állnak a vízfenéken.

A kifejlett állatok 3-5 percenként jönnek fel a felszínre levegőt venni, ez a borjak esetében 2-3 perc. Ez a folyamat automatikus, olyannyira, hogy a víz alatt alszanak, és ekkor is a felszínre bukkannak a megfelelő időközönként anélkül, hogy felébrednének. Víz alá merüléskor orrnyílásukat bezárják.

Általában ártalmatlan állatok, de veszélyessé válhatnak, ha elvágják a vízhez visszavezető útvonalukat, vagy veszélyeztetve érzik kicsinyüket.