|
Karakál
 A karakál (Caracal caracal), más néven sivatagi hiúz, egy közepes termetű Afrikában és Délnyugat-Ázsiában élő macskaféle. Bár nem közeli rokona a hiúzoknak, hegyes, pamacsban végződő füle és viszonylag rövid farka nagyon hasonlóvá teszi hozzájuk. A DNS-vizsgálatok alapján megállapították, hogy legközelebbi rokona a szervál.
A karakál török eredetű szó, jelentése: fekete fül.
A karakál Dél-Afrikától az Arab-félszigeten keresztül egészen Közép-Ázsiág elterjedt.
A faj magyar neve (sivatagi hiúz) némileg félrevezető, ugyanis a karakál a kimondottan sivatagos területeket kerüli. Félsivatagokban, szavannákon, bozótosokban, felföldi területeken tartózkodik legszívesebben, ahol a fialáshoz is megfelelő rejtekhelyet (sziklaüreget vagy dús aljnövényzetet) talál.
A karakál teste vörösesbarna-homokszínű, kivéve fekete füleit, fehér állát, torkát és hasát. Igen karcsú felépítésű, lábai meglehetősen hosszúak. Marmagassága kb. fél méteres, átlagos testhossza 80-120 centiméteres, farka nagyon rövid (20-30 centiméter hosszú). Testtömege 13-19 kilogramm között mozog.
Az ázsiai alfajok a CITES I. függelékében szerepelnek, míg a faj maga a II.-ban kapott helyet. Az észak-afrikai alfaj állománya számottevően ritkult az utóbbi időben. A csökkenő példányszám ellenére a nagy elterjedési terület garantálni látszik a faj jövőjét. A könnyen szelídíthető és idomítható karakált régebben Irán és India területén vadászatokon használták.
Kedvelt állatkerti faj, Magyarországon a Győri Állatkertben és a Miskolci Állatkertben látható.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
