Ouagadougou Burkina Faso fővárosa és legnagyobb városa, egyben az ország közigazgatási, politikai, ipari, kereskedelmi és kulturális központja.
A kristályos kőzeteken és homokkövön kialakult alföld közepe táján, 300 méter tengerszint feletti magasságban helyezkedik el.
Száraz szavanna éghajlatú főváros évi középhőmérséklete 29 Celsius-fok. A nedves évszak, mely áprilistól októberig tart adja az évi 500 mm csapadékot.
A város levegője a nyári hónapokban elviselhetetlenül fülledt és forró. Ilyenkor valamennyi nyári hónap középhőmérséklete meghaladja a 30 Celsius-fokot.
A téli félévben az égbolt derült, csak nagy ritkán van egy-egy kisebb zápor, és a csekély páratartalom miatt a hőség is elviselhetőbb: a januári középhőmérséklet 25 Celsius-fok.
A város alapításának pontos dátuma nem ismert. A XI. században nyomult be az ország mai területére a Szudáni moszi törzs, melynek félfeudális, törzsi jellegű állama a Moszi-Ouagadougou fejedelemségnek, illetve annak fejének, a Moro Nabának székhelye lett. Ouagadougou (Vagadugu), a  fokozatossan terjeszkedő moszi birodalom fővárosaként jelentős kézműves- és kereskedővárossá fejlődött.
1896-ban nyomultak be ide a francia gyarmatosítók és a városból kiindulva igázták le a későbbi Burkina Faso területén kialakult államokat. A város szerepköre ettől kezdve gyakran változott:
1919 és 1932 között Felső-Volta protektorátusnak volt a központja, az országot a franciák szomszédos gyarmataik között felosztották, s ettől kezdve ezt a funkcióját elvesztette.
1947-től Felső-Volta gyarmati székhelye volt.
1960-tól lett a függetlenné vált ország fővárosa.
'Ouagadougou az ország legjelentősebb gazdasági központja, külkereskedelmének kapuja. Az elmaradott agrárország szerény ipara a pályaudvar környékén öszpontosul. Az itteni kisüzemekben kizárólag a környező agrárvidék nyersanyagait dolgozzák fel: pamut- és ruházati ipar, bőr- és cipőgyártás, sör- és növényipari termékek kerülnek ki innen. A közszükségleti cikkek előállítását a hagyományos kézművesműhelyek végzik. Kiviteli cikkei közül a földimogyoró, gyapot, márvány, az e cikkekkel megrakott vasúti szerelvények borsos áron jutnak el az abidjani kikötőbe. E vonalon áramlik ki az országból a legfontosabb exporticc, a munkaerő is. Kakaó- és kávészüret idején a szomszédos Ghánaban, és Elefántcsontparton százezernyi Burkina Fasó-i idénymunkás dolgozik.
Az 1984-es adatok szerint ekkor már 300 ooo ember élt a fővárosban. A lakosság kétharmadát alkotó 'moszi-kon kívül bobók, szoninkék, hauszák és fulbék, valamint még néhányszáz francia élt a fővárosban.
Az ország más területeivel és a környező államok nagyvárosaival (Bamako, Niamey, Bobo-Dioulasso) elsősorban a közutakon teremt kapcsolatot, ugyanakkor légiforgalma is jelentős. A város repülőtere a főváros délkeleti határában fekvő Ouagadougou Airport légikikötő, mely interkontinentális járatok fogadására is alkalmas.
A főváros az állam forgalmi ütőerének, az elefántcsontparti Abidjanba vezető vasútvonalnaknak egyik legfontosabb állomása. 1954-ben kezdték el az 1145 km hosszúságú vasútvonal megépítését, majd az elkövetkező három évtizedben lakossága hatszorosára növekedett.