A Kalahári sivatag egy délnyugat-Afrikában fekvő sivatagos, félsivatagos terület, amely a Kalahári-medencében helyezkedik el.
Bár sivatagként ismert, a Kalahári inkább félsivatag, mivel átlagos csapadékmennyisége sokkal magasabb, mint az igazi sivatagoké. Magas fennsíkot képez,500-1000 méteres magasságban a tengerszint felett -sík felszínét csak néhány domb és régi, sziklás kiemelkedés töri meg.
Északon, az Okavango-deltavidék egyes részein, óriás termeszvárak képeznek szigeteket: ezek ellenállóbbak az erózióval szemben, mint a puha sivatagi talaj és homok. Ezen a területen elszórtan találhatók sós teknők.

A Szaharától, Afrika Egyenlítőtől északra fekvő hatalmas sivatagától eltérően, a Kalaháriban nyáron esik az eső -ezért válhatott sokrétű állatvilág otthonává.
Az esős időszak a déli félteke nyara folyamán körülbelül öt hónapig tart: októbertől márciusig. Az egész sivatagban csak helyekre korlátozódóan és rendszertelenül esik az eső. Nagyobb mennyiség, néha akár 45 centiméter is hullik északon és keleten, ennek kevesebb, mint a fele a délnyugati területeken.
Áprilisban a havi csapadékmennyiség még az esőben leggazdagabb részeken is két és fél centiméter alá csökken, ekkor kezdődik a téli szárazság. Szeptemberben áll be a folyók legalacsonyabb szintje - akár teljesen ki is száradhatnak. A sivatagi léghőmérséklet 47 °C-ig emelkedhet.Mint minden sivatagban, itt is jelentősen csökken a hőmérséklet éjszakánként, nem ritka a talajmenti fagy.
A vadon élő állatok túlélési esélyét a klíma befolyásolja, mivel csak az esős időszakban találnak bőséges élelemet.

A Kalahári-sivatag növényvilága északon magas szavanna-erdőkben folytatódik, a száraz déli részen bozótosokban és füves pusztában (sztyepp).Az északi területen nagy baobab-, eper- és fügefák, valamint afrikai ébenfák nőnek; a talajt nagyobb-részt fű borítja. Ahogy a szárazabb részek felé haladunk, a fák megritkulnak és kevésbé magasra nőnek. A fű már nem mindenütt takarja a földet, csak csomókban nő. A sivatag azonban mégis legnagyobbrészt bokrokkal benőtt. A sivatag legforróbb vidékein csak a mély, gumós gyökérzetű vagy vastagtörzsű növények maradnak meg. Az egész sivatagban elszórtan található pálmák azokra a helyekre utalnak, ahol növényevő állatok a magokat ürülékükkel "megtrágyázták". Az esős évszak gazdag virágdíszbe öltözteti a tájat.

A Kalahári sivatagban az esőzések minden évben szembeötlő változást idéznek elő, ami természetesen hatással van az állatvilágra is. Angola magas területeiről víz zúdul a völgybe, ezáltal az Okavango folyó északon felduzzad, és végezetül mocsaras deltát képez: sekély tavak és lagúnák egész hálózatát. Ezekben hamarosan dús halállomány alakul ki, számtalan madár vonul ide táplálékot keresve és fészekrakás céljából.
A változásoktól indíttatva a sivatagban bivalyok, elefántok, vándorantilopok, gnúk és zebrák évszakonként óriási vándorlásba kezdenek. Az év folyamán nagy utakat tesznek meg kiadós legelőterületeket keresve. A nedves évszakban az áradások elől kitérve dél felé vonulnak, míg a száraz időkben ismét északnak veszik útjukat, hogy megkeressék a már csak ott fellelhető vizet.