Dimba és Ngovo barlangjai a Kongói Demokratikus Köztársaság Kongó-központi tartományában találhatók. Természeti szépségükön túlmenően mindkét barlang történelemelőtti régészeti emlékeket rejt. A barlangokat 1997-ben felvették az UNESCO Világörökség javaslati listájára.

Dimba
Dimba barlangja a Kongó-központi tartománynak (egykoron Alsó-Zaire) leghosszabb régészeti történetét tudja maga mögött. A bejáratnál talált leletek 18 000 évvel ezelőttről származnak. A növényi és kőeszköz maradványok radiokarbon meghatározás szerint az újkőkorból származnak. A feltárások során kisebb megszakításokkal mintegy 3,2 m-es mélységig találtak leleteket, megvan a lehetősége annak, hogy még mélyebb rétegek is rejtenek régészeti leleteket. A bejárat és a mintegy egy kilométerre levő nagyterem felső rétegeiben bőségesen fordultak elő „Group VI” vagy más néven Ngovo-csoport kerámiák, melyek a kőkorszak végi átmeneti korszakra voltak jellenzők.

A barlang rendkívüli mérete:
A barlang hatalmas ürege egy gyakorlatilag vízszintes galériát alkot. Formációkban gazdag, méretei rendkívüliek. Legnagyobb terme csaknem egy kilométer hosszú, szélessége 30 m, magassága 20 m. A barlang teljes hossza 1660 m. A földalatti művészeti stúdió érintetlenül megmaradt gazdag és változatos régészeti maradványaival.

Régészeti leletek:
A Dimba barlangban nagy mennyiségű „Group VI” azaz Ngovo-csoport kerámiát fedeztek fel. A barlang falait különféle motívumok díszítik. A Dimbában talált régészeti leletek az emberi tevékenység kezdeteinek a tájra gyakorolt hatásait bizonyítják Kongó-központi tartományban, egyben a kőkorszak végén a mezőgazdasági termelés kezdetét jelzik. A barlangból csiszolt kőszerszámok is előkerültek. Ezek a leletek i.e 85-130 körül keletkeztek.

Föld alatti művészeti stúdió:
A barlang bejárata közelében fontos régészeti leleteket találtak. Ezek többnyire különféle agyagedény töredékek, melyek a vaskorból származnak, többnyire a 16-17. századból. Ezek lelőhelye a felszíntől mintegy 15 cm-es mélységig nyúlik. Ezen kívül még egy jól fennmaradt történelemelőtti műhely, egyfajta ember alkotta történelemelőtti művészeti stúdió bír különös tudományos jelentőséggel. A barlang ötvözi a természetes szépséget a történelemelőtti művészettel. A bejárattól nagyjából 150 méterre van egy, a természet által kialakított rész, amiről a látogatónak egy természetes palotában kialakított galéria jut az eszébe. A történelem előtti műalkotások között megtalálhatók a kígyók, kaméleonok, krokodilok, teknősök és gyíkok különféle alakzatai.

Ngovo
1972-ben a Mbanza-Ngungutól 10 km-re DK-re eső Ngovo barlangban Pierre de Maret közvetlenül a felszín alatt fekvő igen vékony régészeti rétegben folytatott feltárásokat. Egy csiszolt kőbaltát és 161 jellegzetes stílusú agyagcserép-darabot talált, a stílust Mortelmans 1962-ben „Group VI” kerámiának nevezte. Egy 1968-ban kiadott munkájában de Maret a Ngovo-csoport nevet javasolta a stílus jellemzésére. Egy kapcsolódó faszénminta radiokarbon kormeghatározása 2145 ± 65 évvel ezelőttre utalt, melyet a következő évben egy, az előzővel szomszédos területen talál másik faszénminta vizsgálata megerősített (2035 ± 65 év). Most először sikerült az egyenlítőtől közvetlenül délre eső szavannán talált csiszolt kőszerszámoknak a más leletekkel való pontos régészeti összefüggéseit megtalálni. Kongónak (Zaire) ezen a részén a csiszolt kőszerszámok következetesen egy bizonyos típusú agyagedény-maradványokkal együtt kerültek elő.
A Ngovo barlangban több nagy galéria található. A barlang nagyméretű bejárata egy hegyoldal alján nyílik. Az itt talált régészeti leletek egy átmeneti technológiáról árulkodnak, mely a kőkorszakot és a vaskorszakot köti össze. Ez az átmeneti technológia jellemző Kongó-központi tartomány területeire.

Kerámiák:
A régészeti leletek jelenléte arra utal, hogy a barlang kedvelt hely volt a kongói Ngovo ősök számára, ahol tradicióiknak megfelelő műalkotásokat hoztak létre. 1962-ben Leleup és Heuts különleges típusú agyag- és kerámiaedényeket fedezett fel Kongó-Central tartományban. A „Group VI” kerámiák, más néven a Ngovo-csoport kerámiák sok hasonlóságot mutatnak a bantuk által lakott területek kerámiáival, különösen azokon a területeken, amelyet egykor Kongói Királyságnak hívtak. A történelem során a bantuk – hódítások és inváziók elől menekülve – elvándoroltak és benépesítették Közép-Afrika egyes területeit. A leletek azt bizonyítják, hogy letelepedésük után átvették az ősi kongói hagyományos művészeti technológiákat.