Az amharák egy népcsoport Északkelet-Afrikában, Etiópia második legnépesebb nemzetisége. Számuk világszerte több mint 20 millió, ebből 98,5% él Etiópiában, elsősorban Amhara szövetségi államban. Az általánosan elterjedt vélemény szerint Etiópia uralkodó rétege évszázadok óta az amharák közül kerül ki, és bár valóban ők voltak az ország politikailag legfontosabb népcsoportja, a többi nép (oromók, tigray-k) szerepét sem szabad lebecsülni. A félreértés oka sok esetben az, hogy a többi nép elitje is gyakran amhara nyelvet beszélt illetve amhara neveket használt.

A szó eredete vitatott: vagy a „kellemes, szép” kifejezésekből ered, vagy a Jemenben a 2-6. század között fennállott Himjarita Királysággal van kapcsolatban. Másik két lehetőség a ge'ez nyelvű „szabad ember”, de az is lehet, hogy a középkori Amhara tartományra vezethető vissza. A kifejezés a 20. század utolsó évtizedeiig az amhara nyelven beszélő emberekre, vagy a Wollo tartományban élőkre vonatkozott. Napjainkban azonban a regionális összetartozás-tudat (az egykori tartományok alapján) felerősödésével egy nemzetiségek feletti gyüjtőfogalommá kezdett válni.

Az amharák a sémi eredetű agazyan nép utódai, akik időszámításunk kezdete táján a mai Észak-Etiópia és Eritrea területén megalapították az Akszúmi Királyságot. A birodalom felbomlása után az amharák és közeli rokonaik, a tigray-k megörökölték a kopt keresztény vallást és az államszervezetet. Az általuk lakott területen többé-kevésbé önálló tartományok alakultak ki, ilyen volt Begemder, Gojjam, Qwara és Lasta. A középkor végére az amhara és a tigrinya nyelvek elkülönültek egymástól. A két népcsoport rivalizálni kezdett az uralkodói hatalomért, melyet többnyire az amharák szereztek meg, majd a 17. századtól a gondari ág hatalomra kerülésével meg is tartottak. A hercegek korában (1755-1855) az oromók yejju törzsé lett a tényleges hatalmat jelentő régensi cím, az amharák kezén lévő császári méltóság pedig névlegessé vált. A politikai vezető szerep csak II. Menelik 1889-es trónra lépésével került vissza az amharák kezébe és a császárság 1974-es bukásáig elsősorban ők irányították az országot.