A Dél-afrikai Köztársaság alkotmánya szerint az ország tizenegy hivatalos nyelve „egyenlő megbecsülést és egyenlő elbánást élvez”. Gyakorlatban azonban az angol, amely a népesség alig nyolc százalékának anyanyelve, egyre inkább eluralkodik a többi fölött.

Egyeduralma fenyegetheti az országban máig fennmaradt, ma még a lakosság nyolcvan százaléka által anyanyelvként beszélt afrikai nyelveket, annak ellenére, hogy a kormány több ízben is ígéretet tett a bennszülött nyelvek és kultúrák védelmére és támogatására - írja az Economist. Az apartheid korszakában mind össze két hivatalos nyelve volt az országnak: az angol és az afrikaans. Utóbbi a holland nyelv egy változata francia, angol, német és koiszaan, maláj és portugál beütéssel. A prekoloniális afrikai nyelvek mára visszaszorultak a csak feketék lakta városrészekbe és a törzsi szülőföldekre. Ám az oktatás nyelve gyakran még ott is az angol.

Tizenhat évvel a fekete többségű uralom kezdete után az angol elnyom minden más nyelvet. Nem csupán az üzleti-pénzügyi világ, a tudomány és az internet közvetítő nyelve, hanem a kormányzat, az oktatás és a média, sőt, mindinkább a kereskedelem, a hétköznapok nyelve is. Még a zulut beszélő elnök, Jacob Zuma is angolul szónokol.

A legtöbb fekete dél-afrikai ennek ellenére nem beszéli magas szinten az angolt. Ennek oka pedig az, hogy a tanárok zöme sem tud anyanyelvi szinten. Az angolul nem beszélő gyermekek segítségére a kormány jóváhagyta, hogy mindenki az anyanyelvén tanulhasson legalább az általános iskola első három tanévében. Ám azokon a vidékeken kívül, ahol egy adott törzsi nyelv uralkodik, ez nem megoldható.

Többen javasolják, hogy csökkentsék a hivatalos nyelvek számát, a három „leghasznosabbra”: az angolra, az afrikaansra és a zulura (amely a dél-afrikaiak mintegy negyedének anyanyelve). Ez viszont sérti a nem zulu feketéket.

Az érettségin két nyelvben szerzett jártasságról kell tanúbizonyságot adni. A legtöbb angol anyanyelvű diák az afrikaanst választja második nyelvként, mondván, könnyebb megtanulni, mint a nehéz afrikai nyelveket. Az egyetemeken ezért sorra zárják be az afrikai nyelvi tanszékeket.

Vannak próbálkozások, hogy megvédjék az afrikai nyelveket az elkerülhetetlennek látszó „zsugorodástól”. A Sunday Times, az ország legnagyobb példányszámú hétvégi lapja nemrégiben elindította zulu nyelvű kiadását. Szeptemberben az Oxford University Press isi-zulu–angol szótárt adott ki, több mint negyven év óta az elsőt. A fekete elitből sokan, akik gyermekeiket angol nyelvű magánoktatási intézményekben vagy a korábban a fehérek számára fenntartott állami iskolákban taníttatják, elfogadnák, hogy az angol (legyen) az egyetlen nemzeti nyelv. Sokan otthon is angolul beszélnek gyermekeikkel. Shakespeare nyelvének perfekt ismeretét a modernség, a kifinomultság és a hatalom jelképének tartják.

Vajon a dél-afrikai bennszülöttek nyelvei is arra a sorsra jutnak, mint a 150 éve érkezett első indiai telepesek hat nyelve? Az első száz-egynéhány évben – mondja Rajend Mesthrie, a Fokvárosi Egyetem tanára – a dél-afrikai indiaiak saját anyanyelvükön beszéltek és azon taníttatták gyermekeiket is. Ám az angolt ők is mindinkább „az előrejutás legjobb útjának” tartják. Ma Dél-Afrikában a legtöbb fiatal indiai csak angolul vagy legfeljebb még afrikaans nyelven beszél.