Az egypitológia (a szó Egyiptom nevéből és a görög -λογία utótagból ered) a régészet és az ókortudomány egy ága, az ókori Egyiptom történelmének, nyelvének, irodalmának, vallásának és művészetének tanulmányozása. Az ezzel foglalkozó tudósokat egyiptológusoknak nevezik. A tanulmányozott időszak az i. e. 5. évezredtől az i. sz. 4. századig, az óegyiptomi vallási kultuszok folyamatosságának megszakadásáig terjed.
Az első egyiptológusok maguk az ókori egyiptomiak voltak. IV. Thotmesz fáraó – még herceg korában – helyreállíttatta az abban az időben csaknem teljesen homokkal fedett gízai Szfinxet, és eme tettét az ún. Álom-sztélén örökítette meg. Alig kétszáz évvel később Haemuaszet herceg vált híressé arról, hogy régi épületeket, köztük sírokat és templomokat állíttat helyre, köztük Unasz fáraó szakkarai piramisát.
Egyiptomról az első írásos feljegyzések némelyike a görög–római korból származik, Hérodotosz, Sztrabón, szicíliai Diodórosz tollából, de ideszámít Manethón nagyrészt elveszett műve is az i. e. 3. századból.

A 9. századtól kezdve az egyiptomi és más országbeli muszlim tudósok is nagyban hozzájárultak a tudomány fejlődéséhez. A hieroglifák megfejtésére irányuló első ismert kísérlet az ebben a században élt Dhul-Nun al-Miszri és Ibn Wahshiyya nevéhez fűződik. A korabeli, a kopt keresztény papok által használt kopt nyelvvel összehasonlítva képesek voltak részben megérteni az ősi szövegeket. A 13. században Abdul Latif al-Baghdadi, a kairói Al-Azhar Egyetem egy tanára részletes leírásokat készített óegyiptomi építészeti emlékekről. A 15. században al-Maqrizi egyiptomi történész is részletesen beszámolt több egyiptomi régiségről.

Az európaiak a 13. századtól kezdték el igazán felfedezni és bejárni Egyiptomot, de csak kevesen – többek közt John Greaves, Claude Sicard, Benoît de Maillet, Frederic Louis Norden és Richard Pococke – tették ezt tudományos céllal. A 16. században élt Athanasius Kircher jezsuita volt az első, aki nem tisztán képírásként kezelte a hieroglifákat, hanem fonetikus értéküket is felismerte. Kircher bizonyította be, hogy a kopt nyelv az ókori egyiptomi nyelv utódja. Ezért őt tekintik az egyiptológia megalapítójának.[3] A 18. század végén, amikor Napóleon tudósai leírták Egyiptom flóráját, faunáját és történelmét (a mű Description de l'Egypte címmel jelent meg), az ókori Egyiptom több aspektusát tudományos szemszögből kezdték vizsgálni.

A modern egyiptológia kezdetét 1822-ra teszik, amikor Jean-François Champollion a rosette-i kő segítségével megfejtette a hieroglif írást. Ez nagy lendületet adott az egyiptológia fejlődésének.

Az első, nagy elsimertségnek örvendő egyiptológusok közé tartoztak Champollion és Ippolito Rosellini, valamint Karl Richard Lepsius, aki térképeket és feljegyzéseket készített Egyiptomról, valamint több helyen ásatott. William Matthew Flinders Petrie több módszert vezetett be a lelőhelyek állagmegőrzésére, az ásatásra és leírások készítésére.Howard Carter expedíciója is nagy elismerést hozott az egyiptológia területének.

1830 körül Rifa'a el-Tahtawi lett az első fontosabb egyiptomi egyiptológus. Őt a középkori muszlim egyiptológusok munkája ihlette. A modern egyiptomi egyiptológia a nyugatihoz képest lassan fejlődött.

Az egyiptológusoknak ma ásatásokhoz a Supreme Council for Antiquitiestől kell engedélyt kérniük. Munkájukat többek között geofizikai és más módszerek segítik. Az egyiptomi nyelv és írások tanulmányozása még mindig fontos területét képezi az egyiptológiának.