Az arámi (arám, arameus, korábban káld, káldeus) nyelv az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágának nyugati (vagy észak-nyugati) alcsoportjába tartozó, egymással rokon sémi nyelvek összefoglaló neve, az úgynevezett kánaáni nyelvek (föníciai, héber, stb.) közeli rokona. Kis törzsi nyelvekből fokozatosan előbb az asszír és a perzsa birodalom diplomáciai nyelve, majd ezzel párhuzamosan Irántól Egyiptomig az egész Közel-Kelet és a Mediterráneum lingua francája, azaz közvetítőnyelve lett. Hatalmas irodalma számtalan feliratos emlék mellett olyan jelentős alkotásokat foglal magában, mint a Biblia arámi részei Dániel és Esdrás könyvében, a Biblia arám fordításai, a Targumok, a biblián kívüli ókori zsidó irodalom leghatalmasabb műve, a Talmud és a posztbiblikus zsidó irodalom jelentős része; a szír kereszténység hatalmas mennyiségű önálló, illetve görög fordításirodalma. Ezen felül az arám volt az Újszövetség korának, s így Jézusnak és az apostoloknak is a nyelve, írásrendszere pedig döntő befolyást gyakorolt a hébertől kezdve az arabon át a középperzsáig a térség valamennyi írására, sőt hatása a bráhmi íráson is felismerhető.

Jelentősége ma is igen nagy, a zsidó és szír vallási irodalom aktívan használja, fennmaradt változatait ma is beszélik, sőt, az internet jóvoltából az újarám nyelveknek egyfajta reneszánsza figyelhető meg.

Az arámi nyelvek közül csak kevés visel önálló nevet (pl. szír, mandeus). Az elnevezésekben a következő felosztásokat használják:

• földrajzilag beszélünk keleti és nyugati arám nyelvekről (ahol a határt az Eufrátesz folyó jelenti);
• kronológiailag beszélünk ó-, közép- és modern arámiról;
• használati státuszukat tekintve pedig vannak modern, azaz élő arámi nyelvek, teljesen kihaltak és azok, melyek kihaltnak tekinthetők ugyan, de irodalmi nyelvként folyamatos használatban vannak.

Az egyes arámi nyelvek elnevezései erős átfedésben vannak egymással - sőt ebben maga a szaktudomány sem egységes -, a nevekben lévő arám, káld (chald(aic)) és asszír elnevezések azonban nem cserélhetőek fel egymással. A magyarban speciális nehézséget jelent, hogy ezekre az elnevezésekre nincs kialakult terminológia, csak a vallási szempontból fontosabbaknak van többé-kevésbé általánosan elfogadott neve.