Az arab nyelv (العربية al-ʿarabijja; kevésbé formálisan: عربي ʿarabi) az afroázsiai nyelvcsalád sémi ágába tartozó, ma az északnyugati sémi nyelvekkel (héber, arámi) együtt a nyelvcsoport közép sémi ágába sorolt nyelv. A beszélők száma szerint az arab a sémi nyelvcsalád legnagyobb nyelve. A világ 26 országában és területén hivatalos nyelv, több mint 280 millió ember tudhatja anyanyelvének, és további 250 millió második nyelvének. A legtöbb anyanyelvi beszélője a Közel-Keleten és Észak-Afrikában él. Az arabnak különféle beszélt változatai léteznek, és különböznek egymástól elhelyezkedésük szerint. Nem mindegyik változat érti egymást kölcsönösen, ezért azok beszélői az egymással való kommunikációra egyfajta közbülső nyelvet használhatnak, mely minden arab nyelvjárás legjellemzőbb sajátosságait foglalja magába. A standard arabot széles körben tanítják iskolákban, egyetemeken, valamint használják a hivatalokban és a médiában.

A modern standard arab a klasszikus arabból származik, az Ó-Észak-Arab nyelvcsoport egyetlen máig létező leszármazottjából, mint azt a 4. századból való, Iszlám előtti arab feliratok is igazolják. A 7. századi megjelenése óta a klasszikus arab az Iszlám irodalmi és liturgikus nyelve.

Az arab nyelv az iszlám világ sok más nyelvének kölcsönzött szavakat. A középkorban az arab volt a kultúra legfőbb hordozója Európában, különösen ami a tudományt, a matematikát és a filozófiát illeti. Ennek eredményeképpen számos európai nyelv is kölcsönzött szavakat az arabból. Az arab hatás az európai és arab civilizáció közelségének és az Ibériai-félsziget 700 éves arab uralmának köszönhetően a mediterrán nyelveken is megmutatkozik, főként a spanyolon, portugálon és szicíliain.

Az arab szintén kölcsönzött szavakat más nyelvekből, mint a korai századokban a héber, perzsa, és arámi nyelvekből, valamint a modern időkben a kortárs európai nyelvekből.

Az „arab” kifejezés utalhat az irodalmi/standard arabra (الفصحى al-fuṣḥā), vagy az arab számos helyi beszélt változatára (العامية al-ʿāmiyya). Az arabok az irodalmi arabot tartják a standard nyelvnek, és hajlamosak minden mást nyelvjárásnak tekinteni. Az egyetlen változat, amelyik hivatalos nyelvi státuszra tett szert, az a szicíliai-arabból származó máltai nyelv, amelyet a (túlnyomórészt katolikus) Máltán beszélnek, és latin betűkkel írnak.

A standard arab (اللغة العربية الفصحى al-luġatu l-ʿarabiyyatu l-fuṣḥā, „a legfennköltebb/legékesszólóbb arab nyelv”) éppúgy utal kortárs észak-afrikai és közel-keleti médiában használt nyelvre, mint a Korán nyelvére, és gyakorlatilag minden írott szövegre.

Az arab nyelv hatása az iszlám országokban a legjelentősebb, de szintén jelentős számú jövevényszóval gazdagította a következő nyelvek szókészletét: szindhi, pandzsábi, gudzsaráti, berber, kurd, pastu, perzsa, szuahéli, hindusztáni (különösen a beszélt változatai), török, maláj és indonéz, rohingya, bengáli, tagalog, spanyol és portugál; természetesen beleértve azokat az országokat és nyelvüket is, ahol ezeket a nyelveket beszélik. Például az arab "könyv" (كتاب /kitāb/) szó az összes említett nyelvbe átkerült, kivéve a spanyolt és a portugált, amelyek latin eredetű szót használnak, a libro és livro szavakat, valamint a tagalogot, ami az aklát szót használja. Sőt, az angolban és a magyarban is előfordulnak arab eredetű szavak, noha a legtöbbjük más, mediterrán nyelvek közvetítésével kerültek át.

A főbb nyelvjárási csoportok:

• Egyiptomi arab, körülbelül 76 millióan beszélik Egyiptomban. Ez azon nyelvjárások egyike, melyeket a legtöbb helyen megértenek. Közeli rokonait beszélik Szudánban is.
• Öböl arab, a Perzsa-öböl arab államaiban és Kelet--Szaúd-Arábiában körülbelül 34 millió ember beszéli.
• Iraki arab, megközelítőleg 19 millió ember beszéli Irakban. Jelentős eltérések vannak azonban a déli arábiaihoz hasonló nyelvjárások és az északi konzervatívabb nyelvjárások között. Közeli rokonait beszélik még Iránban, Szíriában, és Törökországban.
• Levantei arab, beleértve az észak-levantei arabot, dél-levantei arabot, és a ciprusi arabot. Közel 35 millió ember beszéli Izraelben, Ciszjordániában, a Gázai övezetben, Jordániában, Libanonban, Szíriában, Cipruson, és Törökországban. Mediterrán arabnak is nevezik.
• Maghrebi arab ("Dáridzsa"). Kiejtésében erős hatást gyakorolt rá a berber. Ide tartozik a marokkói arab, algériai arab, algír szaharai arab, tunéziai arab, és a líbiai arab. Körülbelül 45 millió észak-afrikai beszéli Marokkóban, Nyugat-Szaharában, Algériában, Tunéziában, Líbiában, Nigerben, és Nyugat-Egyiptomban. Ezt a legnehezebb megérteni a közel-keleti nyelvjárást beszélőknek. Az egyes nyelvjárásaiban a berber hatás mértéke különböző.

Az arab nyelvészet alapvetően három szófajt különböztet meg:

• név (iszm) – főnevek, melléknevek, számnevek
• cselekvés (fiʿl) – igék
• szócska (harf) – prepozíciók, kérdőszók stb.