A sémi nyelvek az afroázsiai nyelvcsalád (sémi-hámi nyelvcsalád) egyik ága. A sémi nyelvek közé rendkívül nagy történelmi, vallási és politikai jelentőségű nyelvek tartoznak, mint az akkád, az arab vagy a héber. Több sémi nyelv régi írásbeliséggel rendelkezik. Ma a világon több mint 300 millióan beszélnek valamilyen sémi nyelvet anyanyelvükként, ám az arab és a héber az iszlám és a zsidó vallás (egyéb, nem sémi anyanyelvű) követői körében is széles körben elterjedt.

A ma leginkább elfogadott tézis szerint, melyet Igor Mihajlovics Gyakonov alkotott, az afroázsiai nyelvcsalád őshazája Nyugat-Afrikában, a Szahara és a Száhel határán terült el, ami akkoriban még termékeny terület volt. A Kr. e. 6. és 5. évezredben kezdődött meg a terület sivatagosodása, amely a végleges elvonuláshoz vezetett: a sémi nyelvű népek ősei ekkor telepedtek le a Közel-Keleten. A sémi nyelvek Gyakonov feltételezése szerint a Kr. e. 4. évezredre váltak szét.

Az etióp nyelvek különleges helyzetben vannak: kialakulásuk ahhoz köthető, hogy a délarab nyelvű bevándorlók nyelvét átvették a helyiek, azonban a hódítók asszimilálódtak, és a korábbi kusita jellegzetességek megmaradtak a kialakuló nyelvben. Ezért a többi sémi nyelvhez képest több eltérés tapasztalható.

• Keleti csoport (kihaltak)
  • akkád és dialektusai:
    • asszír
    • babilóni
  • eblai

• Nyugati (vagy középső) csoport
  • északnyugati ág
    • amorita (kihalt)
    • ugariti (kihalt)
    • arámi nyelvek
      • óarámi (kihalt)
      • újkeletarámi
      • újnyugatarámi
    • kánaáni nyelvek
      • föníciai-pun (kihalt)
      • moábi (kihalt)
      • ammoni (kihalt)
      • edomi (kihalt)
      • héber
        • klasszikus héber
        • misnai héber
        • középkori vagy rabbinikus héber
        • modern héber vagy ivrit
  • északarab ág
    • arab
    • máltai

• Déli csoport
  • ódélarab nyelvek (kihaltak)
    • szabái (szabeus)
    • máini (mineus)
    • katabáni
    • hadramauti
  • etiópiai nyelvek
    • amhara
    • geez (kihalt)
    • argobba
    • gurágé
    • hareri
    • tigré
    • tigrinya

A sémi nyelvekre általában jellemző, hogy a mondat legelején áll az igei állítmány, amit közvetlenül az alany követ, majd a többi mondatrész. Jellemző a többszörösen mellérendelt mondatok használata. A helyzet azonban a 20. században jelentősen változott európai hatásra: az alany és állítmány helyet cserélt, az új kötőszók és a központozás megjelenésével pedig variálódott a mondatszerkezet.

Mondattani szempontból különlegesek az etióp nyelvek, mivel esetükben a kúsita hatás miatt az alárendelt szerkezetek dominálnak, az állítmány pedig a mondat legvégén szerepel, és közvetlenül megelőzi az alany. Összetett mondatok esetében pedig a főmondat kerül a legutolsó helyre.