Afrika területének legnagyobb része a trópusi övezetben van. Ebből következik,, hogy a legforrób kontinens. Az Egyenlítő mentén egész évben nagy a felmelegedés. Ennek hatására a légtömegek felemelkednek, ezért alacsony légnyomású öv jön létre. A felmelegedő és észak-déli irányban szétáramló légtömegek a 30. szélességi kör mentén leszállnak. Itt magas a légnyomás. A két öv között, az eltérő légnyomás hatására a földszín közeli levegőrétegekben állandó légáramlás jön létre. A trópusi övezet jellemző szélrendszere a passzát. A paszátszél állandó szél, amely az Egyenlítőnél felemelkedő meleg levegő helyébe áramlik a térítők felől. A Föld tengely körüli forgása eredeti irányából kissé eltéríti, ezért az északi félgömb észak-keleti, a déli félgömbön délkeleti paszátról beszélünk. A trópusi övezetben háromféle éghajlat alakult ki.

• Az egyenlítői éghajlaton állandóan magas a levegő hőmérséklete és páratartalma, kicsi a napi és évi hőingás. Egész évben sok a csapadék. Területén nagyon sűrű esőerdő nő. Az esőerdők talaja a gyenge termőképességű, humuszban szegény laterittalaj. Egyenlítői éghajlatú tájak Afrikában a Kongó-medence és a Guineai-öböl partvidéke.
• Az egyenlítőtől északra és délre távolodva, a szavanna éghajlaton a hőmérséklet még mindig magas. Két évszak váltja egymást, egy esős és egy száraz. A csapadék nyáron hull. A hőingás és szárazság a térítők erdős ligetes, majd füves szavanna. A szavannák talaja hasonló az őserdeihez, laterit talaj, de magasabb humusztartalommal. Ilyen tájak: Szudán, a Kelet-Afrikai magasföld, a Kongó-medence északi és déli területei.
• A térítők környékén az állandó leszálló lézmozgás miatt trópusi sivatagi éghajlat alakult ki. Ezeken a tájakon is magas a kőmérséklet. A nagy nappali felmelegedést azonban éjszaka erős kisugárzás, lehülés követi. Etért nagy a napi hőingás. A napsütéses órák száma magas, a páratartalom alacsony. A csapadékszegény területen a félsivatagokban csak olyan növények élnek meg, amelyek alkalmazkodnak az erős fényhez, forrásághoz, jóltűrik a szelet, a csapadékhiányt. Állandó nyövényi élet csak ott alakulhat ki, ahol természetesen vagy mesterségesen vizet tudnak nyerni. Ezek az oázisok. A sivatagos tájakon valódi talaj nem képződik. Ilyen tájak: északon a Szahara, délen a Kalahári.

Afrika Földközi-tengeri partvidéke és a kontinens déli pereme átmenetet képez a forró és a mérsékelt övezet között. Itt az éghajlat mediterrán. Itt közepes tápanyagtartalmú fahéjszínű talaj képződik. Az éghajlati jellemzők azonban nemcsak az Egyenlítőtől északra és délre váltakoznak, hanem a magashegységekben függőleges irányban is. A Kilimandzsáró-csoport 5000 méter fölé magasodó csúcsait már örök hó fedi.