Zöld-foki Köztársaság
A Zöld-foki Köztársaság egy szigetállam, Afrika legnyugatibb pontjától – a Zöld-foktól – néhány száz kilométerre nyugatra, az Atlanti-óceánban. A portugál eredetű név a tengerbe nyúló foknak egykor buja növényzetére emlékeztet. Portugália gyarmata volt, 1975-ben nyerte el függetlenségét. A szigetcsoport 10 nagyobb szigete közül 9 lakott, míg 5 kisebb szigete lakatlan. A szigetek vulkanikus eredetűek. Ásványkincsekben szegény ország. A trópusi szavanna éghajlaton kávét, cukornádat, dohányt, banánt termesztenek. Fontos megélhetési forrás a halászat és a halfeldolgozás. Az Európa és Dél-Amerika között közlekedő hajók üzemanyag-felvevő helye, valamint a tengeralatti kábelek gyűjtő- és elosztóközpontja.
A szigetek túlnyomóan vulkáni eredetűek, néhánynak az alapja azonban idősebb palából, feldarabolt mészkőből és dolomitból áll. Valamennyiüket keskenyebb-szélesebb síkság keretezi; a mögöttes fennsíkok vulkáni kúpokat hordoznak, melyek közül a Pico do Fogo (2829 m, Fogo-sziget) és a Topede Corõa (1979 m, Santo Antaõ-sziget) emelkednek a legmagasabbra.
A szigeteken óceáni éghajlat uralkodik, illetve a passzátszél erősen befolyásolja az időjárást. Emiatt az nagyon száraz. A páratartalom 70% körül mozog.
Főváros: Praia
Államforma: parlamentális köztársaság
Hivatalos nyelv: portugál
Független: 1975. július 5.
A szigetek lakossága a mezőgazdaságból él. Főleg banánt, datolyát termesztenek, és halásznak. A bőr- és textilipar is jelentős. Az ország halat, langusztát, banánt, textíliákat és félkész termékeket exportál. A turizmus a GDP 10%-át teszi ki.
Nyelvek: A hivatalos nyelv a portugál, de emellett beszélnek még kreolul is. Vallások: A lakosság 96%-a római katolikus és 4%-a törzsi vallású.
Több itteni származású ember él a szigeteken kívül diaszpórában, mint ahányan a szigeteken élnek.
A lakatlan szigeteket 1445-ben António Fernandes fedezte fel, de szigetek felfedezőjének hivatalosan Alvise Cadamostót tekintik, aki 1456-ban járt itt. A szigeteket lakatlannak találták és semmi sem utal korábbi lakosságra. A szigetek mai nevüket 1461-ben kapták. Akkor szervezték portugál gyarmattá. A portugálok a szigetekről indultak útnak Nyugat-Afrikába. Kolumbusz Kristóf 1498-ban járt a szigeteken. A szigetek első települése az 1462-ben alapított Ribeira Grande volt (ma Praia). 1532-ben lett hivatalosan Portugália gyarmata. A 16. században elindult a rabszolga-kereskedelem Afrika és Amerika között, és ennek egyik állomása a szigeteken volt; fontos vízfelvevő hely volt, ahová idővel cukornádültetvényeket is telepítettek. 1850-ben megnyitották São Vicente település kikötőjét. Ezután nagy szénbányákat nyitottak a szigeteken. 1975. július 5-én Portugália függetlenséget adott a szigeteknek. Az első államfő Aristides Pereira volt.
|