Tunézia vagy Tunisz  Észak-Afrika mediterrán tengerpartján található. Nyugatról Algéria, délkeletről Líbia határolja. Az ország területének 45%-át a Szahara homokja borítja. A megmaradó terület megművelhető. A vidék már az ókorban is fontos volt; először Karthágó városa jött létre Tunézia földjén, majd később a Római Birodalom része lett. Az ország fővárosa Tunisz.
Jellegzetes képződmény a chott. A szó olyan tavat jelöl, amelyik az év legnagyobb részében, vagy akár több éven át is száraz. A mederben földutakat is kijárhatnak az arra járók. Néha viszont jön az eső és a meder megtelik vízzel - rövid időre, míg elpárolog. Ilyen nagy, száraz tavak láncolata húzódik a Szahara északi peremén Algériától a tengerig.

Főváros: Tunisz
Államforma: köztársaság
Hivatalos nyelv: arab

• A népesség megoszlása kor szerint:
  • 0-14 éves: 24,6% (férfi 1 293 235/nő 1 212 994)
  • 15-64 éves: 68,6% (férfi 3 504 283/nő 3 478 268)
  • 65 éves vagy idősebb: 6,7% (férfi 327 521/nő 358 713) (2006-os becslés)
• Átlag életkor:
  • Teljes népesség: 27,8 év
  • Férfi: 27,3 év
  • Nő: 28,3 év

Habár a lakosság nagy többsége önmagát arabnak tekinti, a genetikai állomány csupán 20%-a ilyen eredetű. Az elmúlt évezredek során számos civilizáció, kultúra hagyta nyomát Tunézián: a föníciaiak, a rómaiak, a vandálok, az arabok, az oszmánok, a franciák, a mórok, és végül a zsidók.

• Arab 98%
• Európai 1%
• Zsidó vagy más 1%

A hivatalos nyelv az arab, de a kereskedelemben a franciát is használják.

Majdnem az összes tunéziai szunnita muszlim vallású. Vallási eredetű háborúra, megkülönböztetésre nincs példa. A délen található Dzserba-szigeten 2000 éve megtalálható egy zsidó csoport, de ennek létszáma csökkent. Jelenleg a zsidókat a fővárosban találhatjuk meg. Nem sokkal jelentősebb csoportot képeznek a keresztények.

• Muszlim 98%
• Keresztény 1%
• Zsidó vagy más 1%

Tunézia gazdasága változatos, egyaránt megtalálható benne a mezőgazdaság, a bányászat, az ipar és a szolgáltatás is. Az utóbbi időben a privatizáció növekedett, a magánszféra jelentősége nőtt.

Tunézia az 1970-es években nyitott a turizmus előtt. Az észak-afrikai méretekben kis ország a legjelentősebb turizmussal rendelkező afrikai országok közé emelkedett.

Az idegenforgalom túlnyomó része a tengerpartra koncentrálódik. A Földközi-tenger partjainak teljes hosszában turisztikai zónákat alakítottak ki. A tömegturizmusra alapozva szállodaláncok épültek.

Tunéziában az UNESCO a következő helyszíneket nyilvánította kulturális világörökséggé:

• Tunisz medinája - hagyományos óváros Tunisz városban;
• Karthágó romjai - az ókori Karthágó fővárosának maradványai;
• Az el-Dzsemi amfiteátrum a rómaiak jelenlétének emléke;
• Kerkaván pun városa és nekropolisza (temetője);
• Szúsza medinája (óvárosa);
• El-Kajraván;
• Dugga/Szugga.